Az igazság az ENSZ-ről | Danny Ayalon

Az igazság az ENSZ-ről | Danny Ayalon

 

Az álszentség és a cinizmus átvette a hatalmat az ENSZ-ben, olyan politikai csatatérré változtatva, amelyben nem-demokratikus államok lábbal tiporják az emberi jogokat. Az ENSZ – határozatokat is ennek megfelelően kellene kezelni. A kisfilm 2014 elején készült. Azóta tovább romlott a helyzet.

 

 

Ha a földönkívüliek egyszer elfoglalnák az ENSZ-et és belenéznének az archívumokba.  arra a következtetésre jutnának, hogy Izrael a legelvetemültebb ország a földkerekségen, Észak – Korea és Pakisztán viszont remek helyszínek a vakációzásra. Azt hiszik, túlzok? Nézzünk meg néhány tényt az ENSZ-ről.

Az ENSZ-nek 193 tagállama van. Ezeknek kevesebb, mint a fele szabad ország. Sokan közülük napjaink legsúlyosabb bűntetteinek elkövetője. Hogyan lehetséges akkor, hogy miközben emberek százezreit zárják börtönben és kínozzák meg Észak-Koreában, miközben a keresztényeket üldözik Irakban, a nőket elnyomják Szaúd – Arábiában, a homoszexuálisokat kivégzik Iránban, a civileket – beleértve több ezer gyereket is – gázzal ölnek meg Szíriában, az ENSZ Közgyűlése által elfogadott, országok elleni határozatok 85%-ának Izrael a célpontja? Izrael, a Közel-Kelet egyetlen igazi demokráciája, ahol jogegyenlőség van, független igazságszolgáltatási rendszer és egy életteli, szabad sajtó.

Kezdjük az elejétől. 1945-ben, a második világháborút követően, azok a nemzetek, amelyek győzelmet arattak a fasizmus felett, létrehozták az ENSZ-et, hogy soha többé ne történhessenek meg ilyen mértékű katasztrófák. Az ENSZ Alapokmánya az emberi jogok újra megerősítésére szólított fel, egyenlő jogokat biztosítva valamennyi férfinek, nőnek és nemzetnek. De az évek folyamán számos új állam csatlakozott az ENSZ-hez. És ezek közül csak kevésben van demokrácia. A politikai érdekek háttérbe szorították az emberi jogokat és az egyenlőséget. Innentől kezdve Izrael hátrányba került. A muszlim és az arab tagállamok sokkal többen voltak és, embargókkal fenyegetve őt is meg szövetségeseit is, megpróbálták elszigetelni. És, ha ez nem lett volna elég, az arab- és a muszlim államok, közösen a harmadik világ fejlődő országaival, egy erőteljes szavazótömbbe tömörültek. Így most már automatikus módon többségbe kerültek. Közös céljuk az Egyesült Államok lejáratása és Izrael delegitimizálása is. [ Izrael ENSZ-nagykövetének ] híres meglátását idézve, ez a szavazótömb még egy olyan határozatot is képes lenne elfogadni, hogy a Föld lapos, és ez is Izrael műve. Ugyanez a tömb akadályozza meg az elnyomó rezsimek elleni lépések elfogadását is, hiszen többségük szintén elnyomó rendszer.

Nos, miután megértették hogyan épül fel az ENSZ egyáltalán nem meglepő, hogy Irán, egy elnyomó rendszer, amely megsértve a nemzetközi egyezményeket, nukleáris fegyvereket fejleszt, vezető pozíciót kapott az ENSZ nukleáris leszerelési bizottságában . Ez egy olyan ország, amely megsemmisítéssel fenyeget egy másik ENSZ – tagállamot, Izraelt.

Ez az abszurd bohózat azonban az ENSZ Emberjogi Bizottságában érte el a csúcspontját, amelyben már évtizedek óta túlnyomó többségben vannak a jogsértéseikről hírhedt, nem –demokratikus államok. 2003-ban még a Kadhafi által vezetett Líbia is tölthetett be elnökségi pozíciót. [2015 ősze óta pedig Szaúd – Arábia részesült ebben a megtiszteltetésben, ahol a lefejezés, keresztre feszítés is része a mindennapok jogi gyakorlatának – ford. megj]. Ez rendben volt, és ez a derék ember elmagyarázhatta nekünk, hogyan tehetnénk jobb hellyé a világot. És ez a bizottság ismételten elítélte Izraelt, de nem volt hajlandó elítélni azt a több mint 80 országot, ahol folyamatosan kínozzák az állampolgárokat és megsértik emberi jogaikat. Többek között Szudánt sem ítélték el 300.000 állampolgára lemészárlásáért.

Ekkor azonban még az ENSZ főtitkára is felismerte, hogy valami nagyon félresiklott. Ennek ellenére az Emberjogi Bizottságot felváltó Emberjogi Tanács még mindig számos olyan tagállamot foglal magában ( pl. Kuba, Szaúd- Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Algéria, Kongó.Venezuela) , amely hírből sem ismeri a szabad demokráciák legelemibb kritériumait. Nos, ők marasztalják el Izraelt folyamatosan az emberi jogok megsértése miatt. Izraelt, ahol minden állampolgár egyenlő jogokat élvez, vannak kisebbségi jogok, polgári szabadságjogok, és ahol a zsidókból, muszlimokból, keresztényekből álló népesség egyre növekszik.

1993 -1997 között az ENSZ-ben dolgoztam, így közvetlen közelről tapasztalhattam meg, amint az álszentség és a politikai érdekek cinizmusa fokozatosan átveszi az uralmat. Láttam, amint diktátorokat tapsolnak meg, szemet hunynak a gyilkosságok és a terror fölött, amint az emberi jogok védelme paródiába fullad. Megértve hogyan működik valójában az ENSZ, talán nem is lenne olyan rossz, ha a földön kívüliek átvennék a terepet.

 

ford: -kk –

 

A szerzőről

Danny Ayalon  (1955. december 17, Tel-Aviv) külügyi pályája rendkívül gazdag tapasztalatokban. Volt Izrael amerikai nagykövete (2002 -2006), külügyminiszter helyettes, három miniszterelnök tanácsadója. Gyakran publikál izraeli és nemzetközi lapokban, pl. a Jerusalem Postban és a Wall Street Journalben . Ez a videó egyike a The Truth About Israel (Az Igazság Izraelről) című honlapján megtekinthető sorozatnak. Az informatív kisfilmeket 12 nyelvre fordították le és milliók tekintették meg. Honlapjának célja: felvenni a harcot az ország delegitimizációjára irányuló törekvésekkel, a BDS –kampánnyal, tényszerű információk terjesztése.

 

 

Kapcsolódó:

 

Latrok is őrzik az emberi jogokat az ENSZ-ben (ATV)

Ban Ki –mun hátsó szándékai (Periszkóp)

Antiszemita cikksorozatot közöl egy Soros által finanszírozott „palesztin” hírcsatorna

Antiszemita cikksorozatot közöl egy Soros által finanszírozott „palesztin” hírcsatorna

 

Soros Nyitott Társadalom Alapítványai (Open Society Foundations, röv. OSF) megrovásban részesítette a szervezetet. Amazok bevonták a kiadványt, de nem kerítettek sort se hibaigazításra, se bocsánatkérésre

A múlt héten meghekkelt , Soros György milliárdos nemzetközi műveleteit taglaló dokumentumok árasztották el a világot. A kiszivárogtatott tartalmak betekintést nyújtottak a világ egyik legbefolyásosabb liberális elitrétege tevékenységébe. A számos napvilágra került részlet a Soros Nyitott Társadalom Alapítványai által finanszírozott izraeli-palesztin szervezetek kiterjedt hálózatára irányította rá a figyelmet. Olyan szervezetekre, amelyek a lehető legkritikusabban viszonyultak az izraeli politikához, némelyek pedig a zsidó állam létjogosultságát is megkérdőjelezték. A támogatottak listáján szerepel a Wattan News is, egy “palesztin” hírcsatorna, amelynek 2,7 millió követője van a Facebookon, és amely, 2012 – 2014 között kemény 405.000 $ támogatást kapott az OSF-től. Egy vizsgákat során az OSF megerősítette, hogy a Wattan mai napig is a támogatottak között szerepel.

És, mint több blogger  is hamarosan felfedezte, ugyanez a Wattan News antiszemita tartalmakat is közzé tett, egy egy hónapig futó, az „anti-cionizmust” támogató cikksorozat formájában. Az első részlet azt a mindenfajta hitelességet nélkülöző összeesküvés-elméletet népszerűsítette, hogy a mai zsidók csalók, ugyanis egy kazároknak nevezett nép leszármazottjai, akik az igazi zsidók mezébe bújtak (Ily formán aztán a mai zsidók nem kimondottan a Biblia szereplői vagy a Közel- Kelet szülöttjei). A második rész azt állította, hogy a zsidók a pogányok manipulálása és kizsákmányolása céljából találták ki a „kiválasztott nép” mítoszát. A harmadik rész kerek perec tagadta a zsidók történelmi kapcsolatát Izrael földjével. A negyedik rész, olyan hírhedt antiszemitákat és cáfolókat idézve, mint David Irving és Ernst Zundel , nyíltan tagadva a holokausztot. Összességében véve, a sorozat lényegében kétségbe vonta a zsidó nép létezését, történelmét és szenvedéseit.

Hétfőn a Tablet  tájékoztatta az OSF-t arról, hogy a Wattan ilyesfajta antiszemita tartalmakat közöl, és felkérte a szervezetet, hogy kommentálja a történteket. Nem sokkal ez után a cikkeket eltávolították a Wattan weboldaláról , jóllehet semmilyen fajta hibaigazítást vagy bocsánatkérést nem tettek közzé, amely felvilágosította volna a félrevezetett olvasókat. Ma reggel az OSF az alábbi közleményt adta ki, elítélve a Wattant és hatékonyabb felügyeletet helyezve kilátásba. Finanszírozásukat azonban nem vonta vissza:

„A Nyitott Társadalom Alapítványai egyhangúan elítélik azokat a Wattan News-en közzétett antiszemita tartalmakat, amelyek veszélyes valótlanságokat terjesztenek a holokausztról. Döbbenten és csalódottan tapasztaltuk, hogy a Wattan News, egy olyan szervezet, amelyet mi finanszíroztunk, és amely fontos szerepet játszott abban, hogy tájékoztasson az Izraelről és Palesztináról folytatott vitáról, hozzájárul ahhoz, hogy ilyen sajnálatos tartalmak jelenhessenek meg honlapján. A Nyitott Társadalom Alapítványai az olyan izraeli és palesztin civil szervezeteket támogatja, amelyek a demokráciát és az emberi jogokat védelmezik. Határozott meggyőződésünk, hogy ennek a munkának mindkét fél részéről tiszteletteljes, tájékozott és tényszerű párbeszéden kell alapulnia. A Wattan News tájékoztatott bennünket arról, hogy eltávolították a külső munkatársak rovatában megjelent sértő tartalmat, és hogy olyan módszereket vezetnek be, amelyek biztosítják, hogy a továbbiakban ne kerüljön sor többé ilyen, a szerkesztői rálátás hiányából fakadó mulasztásokra.”

Különös módon a fősodorbeli média nagyon kevés kiadványa számolt be a kiszivárogtatott Soros – dokumentumok tartalmáról, jóllehet a Wikileaks-hez hasonló hacker-csoportok által kiszivárogtatott anyagok rendszeresen nyilvánosságot kapnak a sajtóban. A Wattan News incidens azt sugallja, hogy ez a fajta hanyagság pusztán tévedés, és hogy sokkal több hasonló is akadhat. Ezért érdemes alaposabban megvizsgálni a kiszivárogtatott tartalmakat. Figyelmen kívül hagyásuk ugyanis nem szolgálja a közérdeket.

 

Forrás: TabletMag

 

Ford -kk –

 

 

Kapcsolódó:

 

soros és az iszlamisták

 

Soros két kézzel osztja a pénzt Izrael-ellenes, az ország elpusztítására törekvő arab mozgalmaknak és szervezeteknek

A Wikilieaks által kiszivárogtatott, DNC-t kompromittáló információk között szerepelnek ezek az adatok is: az Adalah (The Legal Center for Arab Minority Rights in Israel), egy izraeli arabokat védő –és úgy mellesleg a BDS-t is támogató – csoport 400.000 $ támogatást kapott, 2001 óta pedig összesen $2,688,561 hullott az ölükbe jóvoltából.
További, Soros által támogatott „palesztin” terror – fészkek: 2001 -2015 között $9,591,801 –hoz jutottak a Soros alapítvány jóvoltából:
Adalah, NIF, Women against Violence, I’lam, Media Center for Arab Palestinians in Israel, Mada al-Carmel, Kayan-Feminist Organization, Mossawa Center, Molad, The Galilee Society, Al-Tufula Center, Ma’an, Injaz, Sidreh, Lakiya, Baladna, Arab Association for Human Rights, National Committee of Heads of Arab Local Authorities in Israel, PILI Foundation. (Jewish Press)

Ennyit azokról a népszerű konspirációs elméletekről, amelyek szerint Soros támogatná a cionizmust…

A valódi gond Soros Györggyel (Seres László)

“Az általa megvetett, holott nyugati típusú demokráciát és popperi nyílt társadalmat megvalósító zsidó államot Soros alapítványa „rasszista és antidemokratikus” államnak tartja, úgyhogy közel 10 millió dollárral támogatta az Izraellel szemben minimum elfogult, maximum ellenséges szervezeteket, arab és szélsőbalos NGO-kat, bojkottmozgalmakat. Mindeközben persze folyamatosan hallgat a Palesztin Hatóság, a Hamász, a Hezbollah és hasonló civilszervezetek Izraelt aláásó napi tevékenységéről, holott nyílt társadalmilag lenne mit mondani és tenni. A zsidó állam szándékos gyengítése, napi túlélőharcának (ami persze a Nyugat, így Európa napi harca is) ellehetetlenítése több mint az elhíresült bűn. Hiba, aminek az árát a nyílt társadalmak fizethetik meg.”

Soros dollár milliókat adományozott Izrael-ellenes szervezeteknek (Zsidó.com)

A szélsőjobboldal szerint Soros maga a háttérhatalom, a két lábon járó nemzetközi, zsidó összeesküvés. De akkor miért támogat az alapítványa olyan szervezeteket, amelyek nyíltan támadják a zsidó államot?

A Nyitott Társadalom dzsihádja

Soros György és az általa finanszírozott civil szervezetek, “iszlamofóbia” vádjával össztűz alá vették a dzsihádellenes mozgalmakat és az ilyen tartalmú hírportálokat (George Soros Funded Sharia Lobby’s Attacks on American Critics of Islam)

Támadás a Middle East Forum ellen
Sorosék a Middle East Forumot és annak főszerkesztőjét, Daniel Pipes-et is össztűz alá vették
Augusztus 13-án a dcleaks.com Soros György Nyitott Társadalom Alapítványának több mint 2500 bizalmas dokumentumát hozta nyilvánosságra, amelyekből többek között fény derült arra is, hogy a milliárdos filantróp Izrael-ellenes és iszlamista szervezeteket finanszírozott.
A kiszivárogtatott dokumentumok között ott van egy belső használatra készült memo is, amelyben arról esik szó, hogy egy, Center for American Progress (CAP/ Központ Amerika Fejlődéséért) nevű szervezet 200.000 $ támogatást kapott a Nyilt Társadalomtól, hogy a Middle East Forum és más olyan civil szervezetek után kutasson, melyeknek célja a radikális iszlám amerikai terjedésének megállítása.

Támadás a FrontPage Magzine ellen
És ugyanilyen össztűz alatt van, már nem tegnap óta David Horowitz, meg a lapja, a FrontPage Magazine , és persze annak egyik főmunkatársa,Daniel Greenfield / Sultan Knish blog, akárcsak az összes többi neves iszlámkritikus hírportál és blog.
http://www.frontpagemag.com/point/263866/soros-funded-opposition-research-against-david-daniel-greenfield

Magyar Kroki : Tegye föl a kezét, aki még nem gyűlöli Gyuri bácsit!
Itt soroljuk fel – a teljesség igénye nélkül – a Soros György által támogatott szervezeteket. Ők azok, akik felteszik a kezüket, mert nem gyűlölik Gyuri bácsit. Milyen céljaik vannak? Például az összes börtön megszüntetése és a rabok szabadon engedése; független fekete állam létesítése az Egyesült Államok néhány délkeleti államának megszüntetésével; az önálló amerikai külpolitika megszüntetése és ENSZ-irányítás alá helyezése.”
Igen, komolyan.


A palesztin terrorizmus támogatója a budapesti Közép Európai Egyetemen (CEU) 


Soros Györgynek nem okoz álmatlan éjszakákat , amikor muszlim védencei zsidókat mészárolnak. Különben például nem támogatna olyan projekteket, mint amikor Joseph Massad, a „haladó szellemű” zsidógyűlölet és a palesztin terrorizmus egyik jelentős képviselője Soros Alapítvány által finanszírozott budapesti Közép Európai Egyetemen (CEU) tarthatott előadást 2015 tavaszán:
A nyitott társadalom kínos barátai (Seres László)
Nyílt levél a CEU rektorának (Seres László)

 

A New York Times-nak adott interjút az Iszlám Állam egykori harcosa

A New York Times-nak adott interjút az Iszlám Állam egykori harcosa

Döbbenetes interjút adott a New York Timesnak egy, a németországi Brémában levő, kiemelt biztonsági fokozatú börtönben őrzött rab. Harry Sarfo 2015 februárjában csatlakozott az Iszlám Államhoz. Brémából indult és négy napon át vezetett azért, hogy eljusson az Iszlám Állam által ellenőrzött szíriai területre.

 

A sportos felépítésű, németül és angolul jól beszélő, építész végzettségű (a kelet –londoni Newham College-ben folytatta tanulmányait) férfi hasznos tagja lett a terrorszervezetnek, ugyanis meglátták benne a lehetőséget, hogy egy szép napon majd ő is nyugati célpontok elleni támadásokat hajtson végre.

Sarfo részt vett a különleges alakulatok kiképzésén, még német nyelvű propagandavideókon is szerepelt, eközben pedig összebarátkozott a tábor emírjével, egy marokkói férfivel, aki apránként beavatta az Iszlám Állam működésének néhány titkába. Többek között megtudta tőle, hogyan szervezik meg az ISIS külső műveleteit, milyen erőfeszítéseket tesznek ebbe az irányba, és eljutott a szervezet stratégiai kulcsembere,  Abu Muhammad al-Adnani színe elé is, akinek – társihoz hasonlóan – bekötött szemmel fogadott hűséget.

Régi kép Abu Muhammad al-Adnaniról. Az utóbbi években még legbizalmasabb emberei is bekötött szemmel mutatkoznak előtte, így nem tudni, mennyit változott a külseje

 

Az Iszlám Állam kötelékében szerzett tapasztalatai azonban kiábrándították, és az sem töltötte el túlzott optimizmussal, hogyan bánik az ISIS azokkal a bajtársaival, akik nem képesek tartani a tempót, pl. nem bírják a nagyon kemény kiképzést. Heteken át tervezte a szökést, aztán kalandos módon, élete kockáztatásával átjutott Törökországba, onnan pedig egy hazafelé tartó repülőjáratra. 2015 július 20-án önként adta fel magát a brémai repülőtéren. Terrorizmushoz kapcsolódó tevékenységekért három év szabadságvesztésre ítélték. Egy ideig magánzárkában őrizték, majd miután úgy látták, nem képvisel veszélyt, egy „hétköznapi” börtöncellába helyezték. Ott készült vele a New York Times interjú is, augusztus elején.

Az illetékes biztonsági szolgálatok természetesen már jóval az interjú megjelenése előtt, a tavalyi menekülthullám elején, november 13. Párizs, március 22. Brüsszel, Nizza, meg a többi terrortámadás előtt birtokában voltak a tőle – és a hozzá hasonlóktól származó információknak. Így hasznosíthatták is volna ezeket. Ha akarják…Félelmetes belegondolni, hogy ennek ellenére mégis zöld utat kaptak az EU területére özönlő, gyanús hátterű muszlim migránsok milliói, hogy az Unió különböző országaiban működő titkosszolgálatok nem néztek azoknak a muszlim állampolgáraiknak körmére, akikről pedig jól tudták, együttműködnek az Iszlám Állammal…Félelmetes belegondolni, hogy az illetékes hatóságok orra előtt, mondhatni, hogy tudtukkal és beleegyezésükkel került sor az Európát vérbe borító terrorcselekményekre, és ez a folyamat még mindig tart. Sőt, talán csak most kezdődik el igazán…

 

A teljesség igénye nélkül íme néhány részlet a terjedelmes interjúból:

 

A terror bürokráciája

Röviddel érkezése után Sarfo meglehetősen bürokratikus átvilágítási procedúrán ment keresztül. Ujjlenyomatokat, vérmintát vettek tőle, orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Egy lapotopos férfi vezette a felvételi-interjút, aki ilyesmiket kérdezett tőle: „Neved? Vezetékneved? Anyád neve? Honnan származik anyád? Mit tanultál? Milyen képesítésed van? Mik a céljaid? Mivé szeretnél válni?” stb.

A priusz előnyei

A próféta újdonsült katonája sajátos múlttal rendelkezik. Egy brémai radikális mecset rendszeres látogatója volt, amely már kb. 20 hívet küldött ki Szíriába. Daniel Heinke, a német belügyminisztérium a térségért felelős terrorelhárítási koordinátora becslései szerint ezek közül már legalább négy meghalt a csatában.

Sarfo korábban már egy évet töltött börtönben, mert feltörte egy szupermarket széfjét és eltulajdonított onnan 23.000 eurót. Jóllehet az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken a lopást végtag levágásával büntetik, a bűnözői múlttal rendelkező bajtársak nagy becsben állnak. „Különösen, ha tudják rólad, hogy kapcsolatban állsz a szervezett bűnözéssel, tudják, hogy módodban áll hamis személyiket szerezni, illetve vannak olyan kontakt – személyeid Európában, akik be tudnak csempészni az EU területére.” – mesélte Sarfo.

Az Emni emberei

Az Iszlám Államnak titkosszolgálata is van, az Emni, amely részben belső rendőrségként működik, részben pedig külső műveletekkel foglalkozik, melyek része a terror exportja is. Tevékenységük már Sarfo vallomásai előtt sem volt ismeretlen, noha csak a 2015. novemberi párizsi terrortámadást követően figyeltek fel rájuk komolyabban a hatóságok.  A New York Times birtokában pl. több ezer oldalnyi, velük kapcsolatos francia, belga, német, osztrák titkosszolgálati jelentés és kihallgatásokról készült dokumentum van.  Sarfo vallomásai egybecsengtek e jegyzőkönyvek tényanyagával is.

Az Emnit az Iszlám Állam egyik legtekintélyesebb parancsnoka, a szíriai műveletek vezetője, az ISIS propagandafőnöke és sajtószóvivője, Abu Muhammad al-Adnani irányítja. Adnaninak egy egész parancsnoki hálózat dolgozik a keze alá, akiket azzal bíztak meg, hogy terrortámadásokat tervezzenek meg és hajtassanak végre a világ különböző tájain. Külön titkosszolgálati osztályaik vannak az európai, az ázsiai és az arab ügyek számára.

Az Iszlám Állam „hadnagyai”

Az Emni nyugati célpontok elleni terrorcselekmények megtervezésével és kivitelezésével megbízott „hadnagyai” többsége az EU területén született. A nyugati, főleg európai harcosok bevonása az iszlamista terrorakciókba az ISIS egyik újítása. A „hadnagyok” a taktikát és stratégiát illetően szabadjára engedhetik fantáziájukat és kreativitásukat, bár természetesen feletteseik irányítása alatt tevékenykednek. Mint azóta kiderült, és a Sarfoval készült interjú is megerősíti, a 2015-ös bataclani mészárlást is ilyenfajta „hadnagyok” irányították és hangolták össze.

A 2015 november 13-i párizsi terrortámadást elkövetők csapata

 

Az egykori ISIS- harcost már pár nappal érkezése után felkereste az Emni néhány álarcos munkatársa, akik őt is meg német barátját is felvilágosították: nem szeretnék, ha több európai jönne Szíriába. Elmagyarázták nekik, hogy rájuk most már sokkal nagyobb szükség van odahaza, hogy segítsenek az ISIS-nek terrorcselekményeket végrehajtani. Terveik szerint, ugyanazon időpontokban számos ilyen akciót készülnek elkövetni Nagy- Britanniában, Németországban és Franciaországban. Mint más titkosszolgálati források is megerősítik. az ISIS ügynökök százait küldte vissza az EU-ba. Törökországban is több százan vannak.

 

Üdülés a török tengerparton

A nyugatról érkezett harcosoknak egyébként könnyebb az EU területére visszajutniuk, mint mondjuk az Egyesült Államokba. Sarfot pl. a Szíriában töltött hónapok alatt megnyugtatták: Franciaországban bőven akadnak terrortámadások elkövetésére hajlandó önkéntesek, Németországban azonban nem tülekednek különösebben. Ezért lenne rá, mint német állampolgárra is akkora szükség.

Hogy mennyire könnyű egy EU- állampolgárnak visszajönni Szíriából, a dzsihádista gyorstalpalók is szemléltetik. Bár ezek nem pótolják a teljes körű, tíz szintből álló, kegyetlen kiképzést, a célnak tökéletesen megfelelnek. Célközönségük olyan, Nyugatról érkező önkéntesekből áll, akik nem készülnek hosszú időt tölteni odakint és bonyodalmak nélkül akarnak visszajutni az EU területére. Számukra 2014 vége óta törökországi nyaralásnak álcázott utazásokat szervez az ISIS. Retúr repülőjegyet, teljes körű ellátást kapnak és látszólag a dél-törökországi tengerpart felé veszik útjukat. Valójában azonban embercsempészek juttatják el őket Szíriába, ahol dzsihádista gyorstalpalón vesznek részt – ahol pl, megtanulnak fegyverekkel bánni. Amikor pedig hazatérnek Franciaországba, Németországba, az Egyesült Királyságba, senki sem fogja faggatni őket, hiszen tudnivaló:  csak nyaraltak egy kicsit Törökországban.

Jóllehet az Egyesült Államokból sokan utaztak ki Szíriába, azoknak, akik hazakívánkoznak az egzotikus kiruccanás után, már egyáltalán nincs könnyű dolgok. „Amerikában és Kanadában sokkal könnyebb a helybélieket radikalizálni, akik ráadásul fegyverhez is könnyebben hozzájuthatnak, ha büntetlen előéletűek, mint hazahozni a kint harcoló állampolgárokat” – magyarázta az egykori terrorista.

 

Az úgynevezett „magányos farkasok”

Sarfo is megerősítette, hogy az ISIS Európában tevékenykedő fedett ügynökei újonnan áttértek vagy „tiszta emberek” (tehát olyanok, akik nem kerültek iszlamista tevékenységek miatt a hatóságok látóterébe) segítségéhez folyamodnak annak érdekében, hogy kontaktusba kerüljenek olyanokkal, akik hajlandók öngyilkos támadásokat végrehajtani. Ők maguk azonban sosem kerülnek közvetlen kapcsolatba a leendő „mártírokkal”, hiszen tudják: ha azok még időben fogságba kerülnek vagy a nagy tett előtt inukba száll a bátorságuk, azonnal beszélni fognak. A „szakmai felvilágosítás” is e közvetítőkön keresztül érkezik: pl. hogyan készítsenek robbanómellényt, hogyan „hitelesítsék” erőszakos cselekményeiket az Iszlám Állam előtt, stb. Ebből is látható tehát, hogy hosszú és fáradalmas háttérmunka vezet el addig, amíg egy „magányos elkövető” felrobbantja magát valami forgalmas helyen, vagy „labilis idegrendszerű ámokfutó”  lövöldözni kezd.

 

összefoglalta: -kk –

 

Forrás: New York Times

Kapcsolódó, szintén Harry Sarforól: Talking to Terrorists (NYT)

Hasonló:

Miért éppen Molenbeek ?

Molenbeek Rómában

Ölni akarsz…” -Egy ISIS – dezertőr mesél a kínzásról és a terrorról

Európa belső, terror elleni háborúja

 

Mennyire kell Izraelnek félnie az ISIS-től ?

Mennyire kell Izraelnek félnie az ISIS-től ?

 

Israel Broadcasting Authority

 2016. július 12

 

Mennyire veszélyes az Iszlám Állam Izraelre ? És vajon van valami alapja annak a népszerű összeesküvés-elméletnek, amely szerint az ISIS azért nem támadta még meg, mert titokban összejátszanak? Dr. Daniel Pipes Közel-Kelet szakértővel az Israel Broadcasting Authority (IBA) munkatársa készített interjút.

 

 

 

IBA: Dr Daniel Pipes a Middle East Forum  alapítója és elnöke, közel-keleti témák termékeny kommentátora. Azért csatlakozott hozzánk ma este, hogy az izraeli határokat fenyegető veszélyekről beszélgessünk. Dr. Pipes, Isten hozta.

Pipes: Köszönöm

IBA: Mi miatt kellene jobban aggódnia Izraelnek: az ISIS északon vagy az ISIS délen ?

Pipes: Az északi határnál természetesen veszélyesebb a helyzet Izrael számára, mint délen. Egyiptomban ugyanis jelenleg stabil a kormány, így csupán néhány száz ISIS –szimpatizáns fosztogatóról van szó. Ezzel szemben északon persze szó sincs stabilitásról, így a veszélyek is sokkal nagyobbak.

IBA: Igen, de most, rövid távon felszorítottuk az ISIS-t az egyiptomi határra, és északon is tisztes távolságban, kevésbé kellemetlen területeken tartjuk őket.

Pipes: Nos, a Yarmouk Mártírok Brigádja, egy ISIS-hez közelálló csoport közvetlenül Izrael határán tartózkodik, és eléggé szembetűnő, hogy ez az ISIS-hez közelálló csoport se Izraelt nem támadta még meg, sem az izraeli haderők nem támadták meg. Ami azt hiszem, alátámasztja azt a tényt, hogy az izraeliek kevésbé tartják fenyegetőnek az ISIS-t, mint az Irán által támogatott szíriai rezsimet vagy az Irán által támogatott Hezbollah szervezetet. És ezzel a helyzetértékeléssel magam is egyetértek.

IBA: Ez magyarázná, miért nem mérünk visszacsapást az ISIS-re, de nem magyarázza, miért nem támadta meg az ISIS Izraelt. És kering ugye egy népszerű összeesküvés-elmélet is arról, miért nem éltünk át még egy Brüsszelt vagy Párizst. Miért van ez?

Pipes: Nos, azt hiszem az ISIS tett erőfeszítéseket arra, hogy behatoljon Izraelbe, és ott robbantgasson és terrortámadásokat hajtson végre. De ennek a határ menti ISIS – közeli terrorszervezeteknek a számára öngyilkos vállalkozás lenne megtámadni Izraelt. Tűzereje pl. lényegesen gyengébb, mint az IDF-é. És jóllehet az ISIS mindeddig szerény stratégiai érzékről tett tanúságot és kész bárkit és bármit megtámadni, azt hiszem, ezt még az ISIS is belátja, hogy nem volna valami bölcs vállalkozás.

IBA: ami az öngyilkos robbantásokat illeti, Isten őrizz, Izrael egyik nagyvárosában, Párizs és Brüsszel mellett…

Pipes: Ez kétségtelenül előnyös lenne az ISIS számára, de egy határ menti ISIS-közeli szervezet számára öngyilkosság lenne közvetlenül, egy katonai művelet formájában megtámadni Izraelt. És nem is érné el a célját.

IBA: Félnek az izraeli választól.

Pipes: Így van. De azt hiszem, igenis akarnak támadásokat végrehajtani Izraelen belül, ahogy majdnem mindenütt akarnak.

IBA: Tehát az, hogy eddig kudarcot vallottak, az izraeli biztonsági erők jelentős erőfeszítésének az érdeme, vagy nem is nagyon próbálkoztak?

Pipes: Mindkettő. Úgy értem, hogy egyfelől az izraeli biztonsági erők is hatékonyak, másrészt nem is Izraelre fókuszáltak. Hosszú távon Izrael is célpont az ISIS számára, de most sokkal fontosabbak nekik a muszlim országok, főleg Szaúd-Arábia, de Irak, Szíria, Törökország, Jordánia is.

IBA: Nos, ami Szaúd- Arábiát illeti, hogyan juthatott az ISIS eszébe megtámadni az egyik legjelentősebb muszlim kegyhelyet ?

Pipes: Mint említettem, az ISIS-nek nem valami fejlett a stratégiai érzéke. Az ISIS azzal sem törődik, hogy barátokat és befolyást szerezzen. Az ISIS csak megy és támad. Ugyanezt teszi Törökországban is. Meglehetősen jó volt a kapcsolatuk a török kormánnyal, de aztán több száz embert megöltek az erőszakos terrortámadásokban. Jordániában is elég jó pozíciójuk volt mindaddig, míg meg nem égették elevenen a jordán pilótát.

IBA: De határozottan volt egy stratégiaváltás, amikor ahelyett, hogy a kalifátus építésére koncentrált volna, áttért a távoli ellenség megtámadására. Ez mindig is az al- Kaida stratégiája volt. Ez miért történt? Milyen nyereséget remélt az európai városok ellen intézett támadásoktól?

Pipes: abban reménykedett, hogy elnyeri a muszlimok támogatását, és ez valóban meg is történik. Ugyanakkor ezt vitatnám is. Hiszen jóllehet vannak muszlimok, számuk akár több ezerre is tehető, akik azt mondják: az ISIS a kalifátust jelképezi, az iszlámnak az általuk támogatott verzióját – azt mondanám, sokkal többen vannak azok a muszlimok, akiket ez taszít, akik félnek tőle. Szóval, újra és újra elmondom: az ISIS nem stratégikus, az ISIS egyenesen a cél felé tart, miközben nem vesz tudomást számos ellenségéről. Nézzék csak meg, hány ellensége van az egész régióban. A török, a katari és a szaúdi kormány talán halvány kivételt képez, de még ott is ellene fordultak.

IBA: visszaemlékezve az akkori helyi regionális szereplőkre, ma tíz éve tört ki a második libanoni háború. Az északi fronton precedens nélküli nyugalmat tapasztalhatunk. Milyen körülmények között dönthet a Hezbollah úgy, hogy eljött az ideje a következő felvonásnak?

Pipes: valószínűnek tartom, hogy a Hezbollah akkor fog így dönteni, amikor feladatai véget érnek Szíriában . Akkor majd Jeruzsálemre fókuszálhat, mint célpontra, mert ez éppen ellentétes lenne a Damaszkuszéval. De a dolgok jelenlegi állása szerint ez nem a közeljövő.

IBA: rendben Mr. Pipes, köszönjük szépen.

 

 

ford: -kk-

 

 

Kapcsolódó:

 

Hozzunk létre egy valódi palesztin államot!

 

Miért rajonganak a nyugati baloldaliak a külföldi, jobboldali vallási szélsőségesekért ?

Miért rajonganak a nyugati baloldaliak a külföldi, jobboldali vallási szélsőségesekért ?

 Seth J. Frantzman | Jerusalem Post

 

Szerkesztői vélemény

 

Amikor megírják majd a Nyugat történelmét, ez is benne lesz: öngyűlöletre nevelték magukat, valamint arra, hogy szeressék másokban azt, amit gyűlölnek saját magukban.

A nyugati emberek meglehetős következetességgel fogadnak el külföldön olyan  értékeket, amelyeket odahaza  visszautasítanak.

Ez különösen furcsa és ellentmondásos azok körében, akik „baloldaliakként” és „liberálisokként” azonosítják magukat, hogy aztán egyértelműen illiberális és szélsőjobboldali vezetőket, ideológiákat és vallásokat öleljenek a keblükre külföldön. Például Judith Butler amerikai filozófus és gender-teoretikus 2006-ban azt nyilatkozta, hogy „rendkívül fontos, hogy a Hamászt [és] a Hezbollaht progresszív társadalmi mozgalmakként értékeljék. Baloldali mozgalmakként, amelyek a globális baloldal részét képezik.”

Ez az ellentmondásos szemléletmód egy jelenség emblémája is lehetne, amely Michael Foucault az iráni Iszlám Forradalom iránti lelkesedésétől azokig az egyesült – királyságbeli „háborúellenes” aktivistákig ível át, akik Bashar Asszad szíriai elnököt támogatják, valamint azt is, hogy Oroszország civileket bombáz.

Miért van az, hogy emberek, akik a nők jogait támogatják az Egyesült Államokban és Franciaországban, mentegetik az iráni rezsimet?  Hogy azok, akik visszautasítják a militarizmust, romantikusnak találják a pakisztáni és a moszkvai katonaruhákat?

Hogy akik fanyalognak Donald Trump elnökjelöltön, el vannak ragadtatva a venezuelai Hugo Chavez típusú bombasztikus populistáktól?

Mitől annyira jó Asszad terror elleni háborúja és miért volt olyan rossz George W. Bushé ?

Az elmúlt több mint száz év alatt a „baloldalhoz” sorolt kommentátorok és értelmiségiek folyamatosan külföldi totalitárius, szélsőséges, orgyilkos, populista, militarista, szélsőjobboldali, vallási fanatikus rezsimekkel és mozgalmakkal szövetkeztek.

 

Noam Chomsky
Noam Chomsky,az amerikai értelmiség egyik vezéralakja, aki rendkívül élesen bírálja Izraelt palesztinokkal szembeni politikája miatt, a Hezbollah terrorszervezet mentorával, Mohammed Hussein Fadlallah nagy ajatollahhal Bejrútban (2010, REUTERS)

A Sztálin Oroszországát beutazó és azt mentegető George Bernard Shawtól vagy Noam Chomskytól kezdve, aki azt állította, hogy a kambodzsai népirtás menekültjei „megbízhatatlanok” és hamisnak nevezte a mészárlásról készült jelentéseket, nagy hagyománya van az olyasfajta, külföldön elkövetett bűnök mentegetésének, amelyeket az emberek sosem bocsátottak volna meg odahaza.

E jelenség megértéséhez tisztáznunk kell, mit jelent Nyugaton „baloldalinak” lenni. Baloldalinak lenni annyit jelent, mint jónak, progresszívnek lenni, kiállni a nők,  a melegek jogaiért, a környezetvédelemért, a társadalmi igazságokért, a munkások jogaiért, ellenezni a rasszizmust, diszkriminációt, és talán a nukleáris energiát és a háborút is.

De nem mindig jelentette ezt.

A nácizmus legyőzése előtt baloldalinak lenni leginkább ideológiai jellegű döntés volt: a különféle mozgalmakból álló „globális baloldal” részévé válni.

Bár látszólag a dolgozók jogait képviselték, az 1920-as évek jobb-és baloldali populista mozgalmai totalitárius fantáziáikat illetően lényegében egyformák voltak. Miután a „baloldaliság” jól meghatározott fogalom, nem világos, hogy mitől „baloldalibbak” a Vörös Khmerek és az általuk elkövetett genocídiumok, mint a ruandai népirtás hutu elkövetői.

Mi teszi az arab nacionalisták egyik csoportját, például a palesztinokat „baloldalivá” és mitől „jobboldali” egy másik csoportjuk – mondjuk a Libanoni Erőké?

E baloldali mozgalmak iránti lojalitás főleg ideológiai természetű volt, ha nem egyenesen ellentmondásos. Sztálint tehát egyszerűen azért támogatták, mert néhány nyugati baloldali elfogadta a Szovjet Kommunista Párt által képviselt irányvonalat, mások pedig Trockij elvtársat kedvelték, így nem szerették Sztálint. És nem azért, mert liberálisak voltak, hanem azért, mert ezt mondta nekik a párt.

Abban az időben az ideológiai baloldal azt szerette volna, ha a Nyugat úgy nézne ki, mint a Szovjetunió: egypárti állam, amelyet ők kontrollálnának.

Amikor eljutottunk a kilencvenes évekig és a kommunizmus bukásáig, már megkopott a hanyatló és haldokló hivatalos, külföldi baloldalhoz való lojalitás iránti igény is.

De mihez kezdjenek a belső űrrel, az arra való igénnyel, hogy lojálisak legyenek a fanatikus, erőszakos, szélsőséges külföldi mozgalmakhoz ?  Hova lett a „forradalom” romantikája  – vagy ahogy a kambodzsai népirtást nevezték, a „parasztok” és a „tömegek” forradalma, a tömeggyilkosságok populizmus nevében történő heroizálása ?

Ahhoz hogy megértsük azoknak az embereknek a vak és ellentmondásos lojalitását , akik „progresszíveknek” nevezik magukat, miközben egyértelműen reakciós politikai gyakorlatokat ölelnek keblükre külföldön, meg kell értenünk, hogy ezek az emberek célpontot keresnek a bennük tomboló dühnek.

A nyugati önjelölt „jobb” számára e dühöt a saját nevelésű nacionalizmus fűti. De a „bal” odahaza kerüli a nacionalizmust. Ettől még azonban a „másik” nacionalizmusa hiteles és fogyasztható a számára. A saját zászló eldobása sikk, a másik nacionalizmusától felhevülni elfogadható.

Az 1990-es éveket követően a külföldi vallási fanatizmus és a nyitás a jobboldali nacionalizmus irányába betöltötte azt az űrt, amelyet a kommunizmus bukása hagyott a baloldali nyugati értelmiségben.

Chavez  tökéletes példa erre. A dagadt, kötekedő, egyenruhás militaristát és volt államcsíny-vezetőt átváltoztatták „forradalmi interncaionalistává” és dicsőítik. „Anti-imperializmusa nem tűrt kompromisszumot” és „teljes egységet mozgósítva nézett szembe a legnagyobb ellenséggel”. Az ő „helyi kommunális tanácsait”  „odaadó tömegek képezték, akik valódi demokráciát építettek”. Alan Woods a London Progressive Journalban „szabotázsra” figyelmeztetett és „lumpmenproletár csőcselékre”, akik szegény Chavez vesztére törtek.

Figyeljék csak, hogyan írják le a nyugatiak a nagy vezetőt: „Chavez mindig a forradalmi tömegekkel való érintkezésből merített ihletet.” Akkor vajon miért nincs nekik is egy Chavezük az Egyesült Királyságban vagy Amerikában ? Egyenruhában parádézó férfiak, valamennyi tévécsatornából harsogó elnöki hang, amint épp „ellenségek” és „szabotázs” után kutat ?

Egy kicsit Trumphoz hasonlít, csak még olyanabb.

A nyugatiak ugyanis Venezuelában akarják tudni „nagy vezetőjüket”, nem pedig Londonban, a „frivol nőket” hajkurászó vallási rendőrséget Acehban, nem pedig Dániában. Nacionalizmust külföldön, pragmatizmust odahaza. Bolivári forradalmat külföldön, internacionalizmust otthon.

Hiszen a venezuelaiak – mint a BBC egyik, közelmúltbeli riportja is felhívta rá a figyelmet, most fizetik meg az árat, tömegéhínséggel, üres polcokkal. Az anyák már szoptatni sem tudnak, annyira tönkretették az országot ezzel a populista, militarista baromsággal.

Chavez nem volt „progresszív”. Ő jobboldali militarista volt, aki baloldaliként adta el magát, és ebben nagyon hasonlított a Hezbollahra, a Hamászra, Bashar Assadra és az ayatollahokra, akik mind „baloldaliak”.

Azt a szeretetet és csodálatot elnézve, amelyet a nyugatiak egy része tanúsít a külföldi szélsőjobbért, feltűnik hogyan ölelik keblükre az emberek mindazt, ami szöges ellentétben áll az otthoni értékekkel. Nem szeretik Jerry Falwellt, de ha Jerry al- Falwell ayatollahnak hívnák, imádnák és tisztelnék.

Brant Rosen rabbi, aki a „társadalmi igazságosságot” támogatja Chicagoban, 2008-ban Iránba látogatott, ahol leplekbe öltözött, szakállas férfiakkal találkozott, akik a társadalmi igazságosságnak az ellentétét képviselik. Lelkendezve írt Perzsia etno- nacionalizmusáról, amely egy büszke és tiszteletreméltó történelemmel rendelkező állam …”ahol valamennyi iráni, fiatalok és öregek egyaránt mélységesen azonosulnak ősi történelmükkel…és a perzsa történelem iránti tiszteletük egyesíti őket.”

Hogy mi a helyzet a perzsák által brutálisan elnyomott kisebbségekkel, mint pl. a kurdok, arabok, azeriek, baluchok ? Az amerikai rabbi nem tett említést róluk. Blogjából tulajdonképpen úgy tűnik, mintha nem is léteznének.

Amerikában a társadalmi igazságosság a kisebbségek elismerését jelenti, de azok, akik társadalmi igazságosságot [SJW, Social Justice Warrior,a társadalmi igazságosság harcosa – ford. megj] prédikálnak odahaza, semmi kivetnivalót nem találnak a habzó szájú vallási szélsőségekben külföldön. Senki sem fogadna el egy olyan törvényt, amely hajuk eltakarására kényszerítené a chicagoi nőket, de Iránban ők nevetnek és élvezik a vallási előírások erőszakos betartatását.

Miért annyira csábító egyes nyugatiak számára a perzsa vallásos nacionalizmus ? Mert az amerikai, a francia vagy a német nacionalizmus nem az.

A külföld az a hely, amelyet el lehet árasztani a „büszke nemzetek” iránti szeretettel. Az a hely, ahol nyíltan lehet imádni a férfias, erős férfiakat, a nacionalizmust, a vallási szélsőségeket, a háborút, a bebörtönzést, a nyilvános akasztásokat, lefejezést, megkövezést – kiengedni mindazt az agressziót, amelyet a nyugati életforma elfojtott.

Az idegen nemzeteknek és vallásoknak az a fajta szeretete, amellyel számos, a nacionalizmust elítélő baloldali írásában találkozhatunk, mindig érdekes. A „büszkeség”, a hit, a méltóság, a gyökerek, az izmok, a zászló, a kard és a puska szeretete olyasfajta, nacionalizmus utáni sóvárgásról árulkodik, amelyet a baloldal nem engedhet meg magának odahaza.

Ugyanezeket az értékeket tartják kifogásolhatónak Nyugaton a progresszívek  Trumpban vagy a Brexitben, Le Penben vagy az Északi Ligában, de ha Venezuelában, Szíriában, Iránban vagy a palesztinok körében jutnak kifejezésre, már el vannak ragadtatva tőlük.

Ne csapják be magukat és ne tegyenek úgy, mintha ezek a progresszívek nem hallanák, amint iráni barátaik „sátáninak” nevezik az abortuszt, vagy nem hallanák, amint „ráknak” nevezik a homoszexuálisokat, vagy nem hallanák, amint soviniszta barátaik a Muzulmán Testvériségből azt mondják: „a nőnek otthon a helye.”

Hallják és támogatják. Amikor a túlsúlyos, szakállas vezetők Iránban azt mondják: „a nők és a férfiak különböznek egymástól; a nőket az emócióik vezérlik”, ugyanazok az emberek, akik a „nemek semlegességéről” beszélnek Nyugaton, tágra nyílt szemmel rebegik: „igen, egyetértek, micsoda éleslátás”, és nem azt kérdezik, „merre van a transzgender mosdó” ?

Amikor Hugo Chavez azt mondta, ő nem lehet homoszexuális, mert „elég macsó ahhoz, hogy szétzúzzon minden ilyen jellegű vádat”, a melegjogi aktivistáknak a szemük se rebbent. A homofóbia nagyszerű – de csak külföldön, nem pedig otthon.

Ha megfogsz néhány átlagos progresszív Hezbollah- rajongót és azt mondod nekik, mártózzanak meg egy texasi szökőkútban, hogy újraszülessenek, kinevetik az „ostoba vallást”. De vidd csak el őket a Beka’a völgyébe és mondd nekik, hogy ostorozzák meg magukat Ashura alkalmából: imádni fogják.

A területi liberalizmus azt jelenti, hogy csak egy helyen támogatod a liberalizmust, de valahol máshol éppenséggel a szöges ellentéte mellett állsz ki. Ennek eredményeképpen alapvetően két jobboldali erő háborúzik egymással Nyugaton. Az egyik külföldön támogatja a jobboldali vallásos-nacionalista erőket, a másik pedig odahaza.

A Nyugat törékeny liberális értékei, amelyek létrehozatala 1000 évet vett igénybe, és a vallás, a nacionalizmus, a rasszizmus, a xenofóbia és a sovinizmus erőinek az erodálása kellett hozzá, nem lesznek képesek felvenni a harcot a külső-és a belső jobboldallal, sem pedig az otthoni területi liberálisokkal, akik elárulják őket odahaza és a [jobboldalt] támogatják külföldön.

Amikor megírják majd a Nyugat történelmét, ez is benne lesz: öngyűlöletre nevelték magukat, valamint arra, hogy szeressék másokban azt, amit gyűlölnek saját magukban.

 

 

ford: -kk –

 

Kapcsolódó:

 

Liberálisok, akik ellentmondásba keverednek magukkal

Miért nem képes felfogni a baloldal, mi az az iszlám

Hogyan hagytam ott a baloldalt (Melanie Phillips)

A kultúrrelativizmus regresszív természete 

Minden kultúra egyenlő ?

Ami nem csak a köztévé közvetítéséből maradt ki…

Ami nem csak a köztévé közvetítéséből maradt ki…

Miközben örültünk a riói magyar aranyaknak, a köztévé sportközvetítéséből kimaradt Juszra Mardini -eredmény kapcsán ismét egymás torkának ugrott a menekülteket fenntartás nélkül támogatók és az őket ugyanilyen rendíthetetlenül pfújolók tábora.

 

Bár a Periszkóp nem kimondottan migránsbarát oldal, megegyezhetünk abban, hogy nem volt túl elegáns gesztus a köztévétől, hogy nem tett említést a szíriai Juszra Mardiniről, aki szombaton megnyerte a 100 méter pillangó ötfős selejtezőfutamát. Egy 18 éves úszólány elenyésző biztonsági kockázatot jelent, és ha hajlandó volt fürdőruhás úszást bevállalni (ahogy odahaza is éveken keresztül tette), nem valószínű, hogy éppen ő lesz majd a saria – törvénykezés EU-ba vezetésének a kampányarca. (Már csak azért is nehezen lehetne, mert tudomásom szerint keresztény.)

Az ellenzéki sajtó hozzáállását ( 444 , Kettős MérceHVG, Comment.blog) mégis legalább annyira problémásnak találom, mint a köztévé tudósítójáét. Ugyanis, miközben joggal nehezményezte, hogy Juszra Mardiniék kimaradtak ifj. Knézy Jenő közvetítéséből, tudomásom szerint nem elemezte még eddig, hogy a menekült-csapat benevezése az olimpiára szép emberi gesztus-e vagy inkább propaganda.

Valószínűleg ez is – az is, de attól tartok, az utóbbiból valamivel több van. Reggel nézegettem a témával kapcsolatos kommenteket a FB-n, és úgy tűnt, másoknak is ez a benyomása.

Persze, az olimpia sohasem csak a sportról szólt, mindig erőteljesen áthatotta a politika és így propagandának sem volt híján. (A két hidegháborús fél is jó volt ebben a műfajban anno: 1980 Moszkva, 1984 Los Angeles, vagy akár 1936 Berlin ahol nagy erővel dübörgött a náci propaganda  – és még hosszan lehetne sorolni a példákat.)

Benyomásaim alapján a téma kapcsán a következő dolgok irritálják az embereket (és ezekre a baloldali sajtó tudomásom szerint eddig kevés szót vesztegetett) :

A menekült csapat tagjainak nem kellett válogatókon részt venniük. A NOB megkérte a tagországait hogy szóljanak ha van olyan menekült aki esetleg jobb a sportokban és így kerültek be végül tízen a 43-ból. Ez nem valami igazságos az ellenfeleikkel szemben, akik évekig, hónapokig készültek az olimpiára csak azért, hogy kijussanak.

Nem értek a sporthoz, így fogalmam sincs, hogy a lány tényleges teljesítménye alapján jutott-e tovább, vagy már előre le volt vajazva, hogy kell produkálni egy ilyen eredményt is a menekültektől, és erre a szerepre több szempontból is ő volt a legalkalmasabb karakter. Hiszen, ne áltassuk magunkat: az olimpiai eredmények nem mindig tükrözik a tényleges képességeket. Természetesen jelen esetben akár még tükrözhetik is: Juszra ugyanis már a 2012-es rövid pályás világbajnokságon is szerepelt. A megmeneküléséről szóló történetet is hajlamos vagyok elhinni, ilyen – sőt ennél cifrább helyzeteket is produkálhat az élet. És, ha valaki túléli az effajta viszontagságokat, közben pedig még emberi tartását is megőrzi, más életeket is megment, a minimum, ami jár neki az, hogy részt vehessen az olimpián és újraépíthesse az életét.

Persze közben azon is eltöprengek – és ezzel nem vagyok egyedül – , vajon korrekt dolog egy 18 éves, sportoló, keresztény lány példájával demonstrálni, milyen sokat nyerünk a többségükben férfi, iskolázatlan, erőszakos muszlim migránsok áradatával? Oly módon összemosni a dolgokat, hogy azt sugallják: mindenki, aki “menekültnek”  vallja magát, valóban menekült, és mindegyik menekült egyformán főnyeremény ? Nem vall ez óriási cinizmusra, akár magával az érintettel szemben is?

Nagy kár, hogy Juszra történetét felkapta a propaganda, és az övéhez hasonló, megható PR-sztoriknak az ürügyén még több olyan jövevény jut Európába, akik egész más dolgok kapcsán híresülnek el, mint a szíriai úszólány. És ennek Juszra  –  akinek éppenséggel az ilyenek miatt kellett elhagynia szülőföldjét –  ugyanúgy kárát látja majd, mint mi.

 

 

kk

 

 

Pallywood bemutatja: mese egy kedves öregúrról és egy fiatal anyukáról

Pallywood bemutatja: mese egy kedves öregúrról és egy fiatal anyukáról

Július utolsó hét végéjén egy igazán nagyszerű történet járta be a közösségi médiát egy zsidó öregúr és egy fiatal muszlim édesanya megható találkozásáról egy amerikai szupermarketben. A kilencvenedik születésnapját ünneplő bácsika gesztusát a magyar olvasók is megkönnyezhették, például a 24. hu  (  Szupermarketben ölelte meg egymást a muszlim nő és a zsidó öregúr)  jóvoltából. A cikket megosztotta az Élet Menete is.

Utóbbi oldal munkatársainak fejében valószínűleg meg sem fordult, hogy az anyuka személyében egy elítélt dzsihádista lányát üdvözölhetik, aki maga is a radikális iszlám híve, gyűlöli Izraelt, a „cionistákat” és a holokauszt-oktatásáról is sajátos véleménye van. Megnyugtató azonban, hogy a „palesztinok” sorsát legalább a szívén viseli. Akárcsak édesapja, Sami Al- Arian, a Muzulmán Testvériség nagy rajongója.

Az Arutz Sheva cikke segíthet a valóságnak megfelelőbb képet alkotni:

 

Leena Facebook -posztja: több mint 7400 like, 2575 megosztás
Leena Facebook -posztja

 

A közösségi média kedvencéről kiderült, terrorista lánya

 

 

Az anyáról, akinek egy idős zsidó férfivel való találkozása felrobbantotta a Facebookot, kiderült, hogy palesztin nacionalista és egy elítélt terrorista lánya.

Ez valamivel bonyolultabbá tette az egyszerű jócselekedetről szóló szívmelengető mesét, amely pillanatok alatt bejárta a közösségi médiát.

E hét végén [ július utolsó hétvégéjéről van szó – ford. megj] a közösségi médiát elárasztották egy fiatal muszlim anya posztjának a megosztásai. Az Egyesült Államokban élő hölgy arról írt, hogyan zajlott véletlen találkozása szombati bevásárló körútján, a helyi Barnes & Noble könyvesboltban egy idős zsidó férfivel.

A Lenny nevű férfi, akinek feltűnt az anyuka egyértelműen muszlim öltözéke, odalépett hozzá, hogy „szívből jövő elnézést kérjen a társadalmunkban mostanság uralkodó muszlim-ellenes érzületért” –írta a nő a Facebookon.

Lennynek, aki pénteken töltötte be 90 életévét, „könnyek csillogtak a szemében”, amikor elmondta a nőnek: „borzalmasan érzi magát amiatt a bigottizmus miatt, amit gyerekeimnek egy napon meg kell tapasztalniuk, és ha valaki, aki megérti milyen érzés elutasítottnak, diszkrimináltnak lenni, az ő. Egy olyan zsidó férfi, aki úgy nőtt fel, hogy a szülei egyáltalán nem beszéltek angolul.”

„Megkérdeztem, megölelhetem-e…és ő biztosítani akart engem afelől,hogy az amerikaiak tisztességes emberek, akik nem gyűlölik a hozzám hasonlókat és azt sem hiszik el, amit a hírekben hallanak.”

 

 

Az Élet Menete is benézte....
Az Élet Menete is benézte….

De a poszttal még koránt sincs vége a történetnek .

Ugyanis, mit tesz a véletlen, a poszt szerzője nem más, mint Leena Al-Arian, Sami Al- Arian elítélt iszlám dzsihádista terrorista lánya.

A kuwaiti születésű, 58 éves Sami Al- Arian ellen – aki letartóztatása előtt a Dél- Floridai Egyetem informatika professzoraként dolgozott – 2003- ban azért emeltek vádat, mert 17 esetben találták bűnrészesnek az Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet szponzorálásában és támogatásában.

Sami Al- Ariant később, egy vádalku- egyezséget követően szabadságvesztésre és kiutasításra ítélték. 2015-ben, börtön büntetése letöltését követően Al- Ariant kiutasították Törökországba

Letartóztatása előtt Al- Arian a Muzulmán Testvériséget dicsőítette, és számos felvétel van arról is, hogyan buzdított erőszakos dzsihádra és hirdetett „halált Izraelre”.

Al- Aryan családtagjai a terrorizmus miatti ítélet ellenére sem voltak hajlandók elhatárolódni apjuktól és annak cselekedeteitől, hanem azt állították, a férfit háttere miatt „üldözik”.

 

Leena Al Arian (L) and mother Nahla (R)
2003: a gyermek Leena, akit épp keresztre feszítenek

 

Egy 2003-as demonstráción Leena Al- Arian így beszélt az apja nevében: „azért feszítenek keresztre, mert az vagyok, aki vagyok”.

„Egy hontalan palesztin vagyok, egy arab, egy muszlim, a palesztin jogok egy szókimondó képviselője. Nem én vagyok az ellenség, hanem a kirekesztés és az intolerancia erői azok.”

A Dél-floridai Egyetemen (University of South Florida) töltött diákévei alatt Leena a Radikális Muszlim Diákok Egyesülete alelnökeként tevékenykedett. Ebben az időben egy, Izrael, a cionizmus és a holokauszt-oktatás elleni kirohanásokat tartalmazó blogot is írt.

„Már annyira torkig vagyok a holokausztról szóló, felháborítóan torzított írások olvasásával. A puszta gondolattól, hogy végig kell ülnöm azt az émelyítő három órás foglalkozást, a legszívesebben főbe lőném magam. Rosszul vagyok az Elie Wieselhez, Rubensteinhez meg a többihez hasonló propagandistától, akik arra használják fel a holokauszt tragédiáját, hogy folyamatos, indokolatlan szenvedést okozzanak a palesztinoknak.” – írta Leena 2004 –ben.

 

ford: -kk –

 

Al- Arian hűséget esküszik a Muzulmán Testvériségnek

 

 

 

 

P.S.

Ebben a történetben az a legszomorúbb, hogy éppenséggel az Élet Menete népszerűsít holokauszt-tagadó terroristapalántákat. A tájékozódási pont számukra a “naprakészen” informált magyar sajtó, izraeli lapok közül pedig úgy tűnik, maximum a Haaretz.com, de még véletlenül sem az olyan rangos újságok, mint az Arutz Sheva – Israel National News vagy a The Jerusalem Post / JPost.com Aztán félelmetes az is, ahogy a “liberális” baloldalon gondolkodás nélkül nácinak, rasszistának, iszlamofóbnak minősítenek olyan embereket, zsidókat és nem-zsidókat egyaránt, akik megpróbálják felhívni a figyelmet arra, mint jelent a közel-keleti muzulmán országokból érkező emberáradat kritikátlan beengedése. Szitkok áradata, kiközösítés, facebook-csoportokból való kitiltás, ha a sajtóban dolgozik vagy dolgozott, szakmai ellehetetlenítés, rosszabb esetekben rágalmazás, karaktergyilkosság – és mindezt a liberalizmus és a szólásszabadság nevében…Ragozzam még ? Fogom. Ez az oldal többek között ezért van…. 🙂

 

Kapcsolódó

 

Woman From Heartwarming Viral “Muslim & Jew” Story Not All She’s Cracked Up To Be (Israelly Cool)

 

Social media darling revealed to be daughter of terrorist (Arutz Sheva)

Muslim woman’s praise for Jewish man wins social media salute (Arutz Sheva)

 

 

Hasonló témák:

 

Zakia Belkhiri: egy különös békehírnök

„Allah, égesd el az ISIS-t, semmisítsd meg a zsidókat!”

Gyűlölet –bűncselekmény, iszlamofóbia vagy valami egészen más?

Pallywood bemutatja: mese az élve eltemetett “palesztin” gyerekekről